2024. május 16., csütörtök

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Az ünnep rangjához méltón ünnepelhette – és ünnepelte – Marosvásárhely művészetek iránt fogékony lakossága a magyar kultúra napját.

Fotó: Nagy Tibor


Az ünnep rangjához méltón ünnepelhette – és ünnepelte – Marosvásárhely művészetek iránt fogékony lakossága a magyar kultúra napját. Több rendezvény közül válogathattak az érdeklődők: a Studium Alapítvány Rigó utcai székházában felolvasómaraton zajlott, míg a Múzeum Kávézóban beszélgetéseken és előadásokon vehettek részt a látogatók. A Maros Megyei Múzeum várbeli épületének emeletén, a kávézó fölött pedig délután kezdődött el a magyar filmek vetítésének maratonja.

A Studium Alapítvány által szervezett Csak az ember olvas című felolvasómaraton kedden, 0 órakor vette kezdetét és ugyancsak kedden, 24 órakor zárult. Százötven résztvevő jellemezte, köztük Marosvásárhely művészeti és közéletének szereplői olvastak fel kortárs magyar szerzők műveiből a Rigó utcai székházban.

A Múzeum Kávézóban kedden délután hat órakor kezdődött a több civil szervezet és intézmény által szervezett rendezvénysorozat, ennek egyik részét képezte a szintén 24 órán keresztül tartó filmmaraton. Meghitt és derűs hangulatban, számos résztvevő érdeklődése közepette foglalt helyet az est első beszélgetőpárosa, Láng Zsolt író és Kovács András Ferenc költő, a Látó szépirodalmi folyóirat szerkesztői. Miért jó a divat, avagy mi van akkor, ha mindenki ugyanazt írja? – e címet és mottót viselte kötetlen beszélgetésként meghatározható előadásuk, amelynek során az irodalmi alkotómunka és irodalomtörténet számos kérdéskörére kitértek. Mint hallottuk, az elkövetkező tíz évben valószínűleg mindenki krimit fog írni. Ezt a történelmi és áltörténelmi regények korszaka, azt pedig a valóságirodalom előzte meg. A krimi mint műfaj, a klasszikus és a posztmodern kánon része is, akár Borges bűnügyi történeteit, akár Poe reneszánszát tekintjük. Idén Camus-emlékévet ünnepelünk, az ő műveit is lehet krimiként olvasni. Igaz, a nyolcvanas évek magyarországi irodalmát nem a történetre, hanem az írásra koncentráló írás jellemezte. Aki ír, az egyfajta problémamegoldást keres. Egy probléma keletkezik, amit meg kell oldani. Az írás – mint bevallotta – Láng Zsolt számára ezt jelenti. – Aki építeni akar egy házat, annak munkaeszközökre van szüksége – folytatta Láng Zsolt. – De ma már teljesen másképp építik a házakat, mint akár ötven évvel ezelőtt. Más a módszer. Ez az irodalomban is így van. Jó példa erre a Cervantes Don Quijotéja. Az ő idejében tele volt a világ olyan figurákkal, mint a lovag. De kortársai nem tudták megírni, mert nem volt rá módszerük. Cervantes öt évig tartó fogságában talált rá erre a módszerre és a könyve máig sikeres. Holott, amikor egy író megír egy regényt, nem érdekli, hogy olvassák-e majd. Őt a probléma érdekli.

– A költészeten is sok divatirányzat söpör végig – mondta KAF. – A hetvenes években például még éltek a nagy öregek, de már nagy keletje volt a magyar avantgárdnak, tulajdonképpen posztavantgárdnak is. A hatvanas években megint mindenki másképpen írt. A magyar költészetben a legnagyobb divatdiktátor Ady volt. Pilinszky és Nagy László hatása is igen komolynak bizonyult, de Ady volt az, akinek hatása mindenhol érezhető. Visszatérve a hetvenes évekre, ekkor következett be a fordulat és kedveltté vált a szonett, a kötött forma. A költészet a nyelvi játékokra való képesség formája. Weöres Sándor esetében például nincs módszer, csak óriási tudás és nyelvi hajtóanyag. Mostanra ez is nyugvópontra került. Más generációk jönnek, a depoetizálás a legfiatalabbaknál is előfordul. Hogy van-e
„védjegye” az eredeti terméknek, hogy a költészetben ez érződik-e? Ez érződik igazán! Manapság bárki bármit lekoppinthat, szonettet ma már mindenki tud írni. Ez nagyon jó. Következzenek az alkaioszi strófák... A költészetben, úgy látom a tanka fog visszatérni. Változnak a formák és az is, hogy hogyan olvasunk verset. Lehetséges, hogy ma már más hangokra érzékeny az olvasóközönség. De én nem látok akkora sokszínűséget, átütő hangokat. Nem valószínű, hogy az utolsó tíz-tizenöt évet a költészet tette érdekessé – mondta KAF a beszélgetés során és hozzátette: a Camus-emlékév mellett az idén két nagy magyar költő centenáriumát is ünnepeljük. Száz éve született Jékely Zoltán és Weöres Sándor.

Az est során számos további, jó hangulatú beszélgetés elhangzott a Múzeum Kávézóban, a rendezvények tegnap délután folytatódtak. A beszámolókkal visszatérünk.

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató